The Dark Of Past, Episode 31: Egy apró döfés és meghalnál

Skylar szemszöge

~pár órával később~

Ólom nehézsúlyúnak éreztem a szemhéjamat, mintha egy kő helyezkedett volna el a szemeimen. Kellemetlen volt ez az egész, de szép lassan sikerült megtennem ezt a nehéz lépést, és kinyíltak az íriszeim. Pechemre ugyanúgy sötétséget láttam magam körül, mintha Nathan lelkében lapultam volna, teljesen olyan volt. De jobban szemügyre véve a tájat, egy erdőben voltam, mivel alattam a szárazfalevelek ropogtak, miközben forgolódtam ide-oda, hogy felfedezzek valamit, akármit. Hogyan kerültem én ide? – futott egyből minden végig az agyamban. De sehogy se jöttem rá arra, hogyan is és miként kerültem én ide.

 A legutolsó emlékem az az, hogy kint vagyunk a többiekkel. Jade-t vígasztalom, mert az a szemét Harry megütötte őt - Szegény hugicám, mi lehet most vele?  Nath meg visszafogta a padon ülő Harry-t, ki hirtelenjében elővett a zsebéből egy injekcióstűt és a szerelmem nyakába döfte, azonnal erőtlenül a földre rogyott, mint egy rongybaba. Segíteni se tudtam neki, mert ebben a pillanatban nálam elsötétült minden. Se kép, se hang. Semmi.  Ahogy ezt végig gondoltam elkezdett rezegni a telefonom a melltartómban. Olyan váratlanul ért, hogy megugrottam egy kicsit. Lehet Nathan hív, hogy hol lehetek. 

Nagyon remélem, hogy ő az és nem más. Remegő kezemmel nyúltam érte és vettem ki onnan. Nem tudtam, hogy ezek után mire is számítsak. Egy mozdulattal feloldottam a képernyőzárat és egy üzenetet jelzett a készülék. Megnyitottam és egy videót tartalmazott az SMS. Pár másodperc alatt betöltődött, de olyan volt, mintha percek teltek volna el e művelet közben. A képernyőn Harry-t fedeztem fel, aki egy fekete fal előtt állt, majd egy igazán gúnyos nevetésbe kezdett. Annyira ellenszenves volt. Elkezdte a mondandóját, miután kinevette magát:

- Üdvözöllek benneteket a játékunkban - mondata végén mosolyra húzódott szája.

A kamerát lejjebb tolta, mikor mellé lépett egy nő. Kezüket egymásba fonták és egy csók csattanása hangzott el. A kép egyre feljebb ment, csak pár pillanat választott el, attól, hogy meglássam ki is rejtőzik a képernyő mögött. Hosszú sötét haja fogta közre arcát, amin nem tűnt fel a sok év múlása. Smaragd zöld nagy szemeivel egyenesen a kamerába meredt, amik mindig is a hugicámat jutatták eszembe. A száján levő élénk, vörös rúzs pedig csak még jobban megmutatta fogának vakító fehérségét. A nő, aki felnevelt és megtanított élni, mintha eltűnt volna. Ahogy ajkával megérintette Harry-ét elásta magát a szememben. Nem értettem, hogy mi folyik itt, de azt fel fogtam, hogy ezek ketten összeszűrték a levet Jade háta mögött.

- Pár hónapja kezdődött az egész, mikor megismertem ezt az érett nőt mellettem - nyomott egy visszataszító puszit anyám arcára. - Szerelem volt első látásra, nem is volt kérdés, hogy egymásnak lettünk teremtve. Viszont az én Habcsókomnak nyomta valami a szívét...  - itt tartott egy kis hatásszünetet. - Egy potya gyerek. Igen te, Skylar! - hirtelen megváltozott a hangneme és komoly lett. - Az apád évekkel ezelőtt félrebaszott, anyád szűlés közben meghalt. Faterod távozott pár éve és Ash nyakára maradtál. A szerelmem és én együtt kiügyködtünk egy tervet miként is húzhatnál el innen - öblös nevetése hallatszódott a hangszórón keresztül. - De te nem vetted a lapot. Be kell vallanom, szerettem a veled való játszadozást. Tetszett, hogy nem tudtad ki vagyok és rettegtél tőlem. Félelemben éltél azzal a tudattal, hogy bármikor lecsaphatok rád. Ma megálmodtam mi is lenne a legjobb befejezés számotokra. Ebben a rohadt fákkal teli helyben fogtok elrohadni mindannyian! - tagolta az utolsó mondatát szép lassan. - Az erdőkülönböző pontjaira dobtalak titeket. Távol vagytok egymástól és ajánlom, hogy minden neszre figyeljetek, bármi lehet. De nekem is van szívem és mindenki csak annyit kap, amennyi jár. Most szívesen elmondanám, hogy kiket is pakoltam ide, de az nem lenne olyan mulis. Szóval még egyszer vigyázzatok és éljétek túl az éjszakákat! - mondta szarkasztikusan, majd véget ért a videó.

A földön ülve bámultam magam elé, kitudja meddig tettem ezt. Nem értettem az anyámat…khm… a nevelő anyámat. Miért nem mondták el nekem, hogy nem ő az édes anyukám? Mi értelme volt eddig titkolni? Nem hiszem, hogy ennek az egésznek az volt a megoldása, hogy összejöjjön Harry-vel és tönkretegyen. Hogy képes ennyire utálni? Ő nevelt fel, mindig kedves volt velem, soha nem mutatott semmilyen utálatot felém, de most már tudom mindezt csak megjátszotta. De legalább ha lett volna indítéka vagy valami. Azt se tudom mivel érdemeltem ezt ki, pont én, aki nem tehet arról, hogy apu megcsalta őt. Mindig jó jegyeket hoztam haza a suliból, szorgalmas voltam és mindig tisztelettudóan viselkedtem vele szembe, jól nevelt lány voltam s vagyok is. Igaz, emellett vannak hibáim is, de a jóistenit ember vagyok, jó hogy vannak hibáim, de akkor is mindig a lehető legjobbat próbáltam kihozni magamból, hogy meg tudjak felelni neki, mindenkinek. Hatalmasat csalódtam benne. És remélem, nem hiszi azt, hogy ez a helyzet csak neki olyan nehéz, nekem is ugyanúgy. Most tudtam meg, hogy az anyám nem is az igazi anyám. Szó szerint azt se tudom kihozott a világra. Úgy érzem erre az egészre semmi szükség nem lett volna. Csak el kellett volna mondania az igazat és lehet, hogy még én lettem volna úgy, hogy elmegyek otthonról. Csak beszélgetnünk kellett volna…

Harry megmondta, hogy mindenki annyit kap, amennyi jár neki és tudom, hogy engem fognak a legjobban bántani. Hisz én vagyok a fő célpontjuk, mindig is én voltam. Sajnos nem tudom, kik lehetnek még itt rajtam kívül.. Talán Jade, Nath… De inkább nem akarok találgatni, mert még rosszabbul fogom magam érezni. Így is minden miattam van. Ha valaki meghal az is MIATTAM lesz. Engem kell majd okolni. Én nem akartam őket belesodorni ebbe. Nem értem miért nem ölnek meg inkább csak engem és engedik el a barátaimat, ők nem tehetnek semmiről se… Meg se kellett volna szülnie anyámnak és akkor most nem tartanánk itt, ahol most…

Harry pedig egy szemét disznó! Tudhattam volna, hogy ő szórakozott velünk. Mélyen legbelül talán éreztem is, csak valahogy nem akartam elhinni. Mindig is volt benne valami furcsaság, de ahogy összejött a húgommal azt hittem normális lesz a gyerek. De nem így történt. Ő és Ashley is meg fog fizetni azért, amit tettek/tesznek, velünk, ebben biztos vagyok. Mindketten ketyósok. A sors úgyis megbünteti őket. A karma vissza fog ütni.

A kezemben lévő telefonomat kezdtem el nyomkodni és próbálgattam, hátha lesz térerő, de semmi.  Idegességemben a földhöz vágtam azt a szart. De ekkor kapcsoltam, hogy ez butaság volt. Így nem lesz fényforrásom, amivel tudnék világítani ebben a sötét erdőben. Az egyik fának dőlve felálltam és körbe néztem, hogy feltérképezzem a helyzetet. Alig láttam valamit. Csak a Hold fénye adott egy kis fényt számomra. Lassan és tapintatosan elindultam valamerre. Óvatosan lépdeltem és a fákat használtam támaszként, nehogy elessek valamiben. Csak remélni tudtam, hogy összefutok valakivel. Nem akarok egyedül lenni…

- Van itt valaki? - kiabáltam hátha valaki meghallja a hangom.

Hülyeség volt reménykedni, hogy valaki meghall itt engem. Természetesen semmi választ nem kaptam. Inkább csak az erdő neszeit hallottam, amik kezdtek egyre jobban megijeszteni, félelmetesek voltak. Olykor-olyakor fel is sikítottam, mikor egy denevér elszállt mellettem. Olyan nagy ez az erdő, én meg olyan kicsi vagyok. Egyedül vagyok és szükségem van valakire. Tudom, hogy el fog jönni Harry értem, hamarosan. Túl gyenge vagyok ellene és bántani fog. Bele gondolni se merek miket fog velem csinálni…

Tudni azt, hogy valószínűleg Nathan is itt van, kikészít. Nagyon minimális az esélye, hogy őt nem hozták ide. Őt is bántani fogják, de nagyon és ezzel engem is bántanak, és ezt tudják. Mit meg nem tennék, hogy ha ő biztonságba legyen, otthon. De a többieknek is ott lenne a helye. Bárcsak tényleg tudnám, hogy segíthetnék nekik kiszabadulni innen. Feláldoznám magam értük, érnek annyit és tudom, hogy bármelyik barátom megtenné ugyanezt.

- Élve ki fogunk innen jutni, ti meg a sitten fogtok megrohadni! - kiabáltam, hisz úgyis tudtam, hogy hallanak.

Valahogy magabiztosabb lettem mondandóm után és tényleg elhittem azt, amit ordibáltam. Vakmerően és bátran indultam meg az úton. Hittem benne, hogy valakit megtalálok vagy esetleg a kiutat vagy bármit, amivel előrébb lehetek. Csak mentem és mentem előre, míg csaknem füst keletkezett előttem. Ahogy elért hozzám egyből könnybe lábadt a szemem és iszonyatosan csípett. Csak dörzsöltem, de nem értem el vele semmit. Azt hittem megvakulok. Egy dolognak van ilyen hatása: könnygáz! Gyors megfordultam és futni kezdtem. A szemem csukva volt és nem láttam semmit, de csak futottam. Próbálgattam pislogni, de még mindig iszonyatosan szúrt, mart, könnyezett, csípet. Annak, hogy csak sötétség tárult elém az lett az eredménye, hogy elestem. Percekig pislogtam, míg végül ki tudtam nyitni a szemem. Odahúzódtam az egyik fa tövébe és neki támaszkodtam. A Nap már felkelt, de én így most nem tudok sehova se menni, így jobbnak láttam, ha alszok egyet.

***

Nath ölébe hajtva volt fejem és a közös jövőnkről beszélgettünk. Jól esett az, hogy ő hozta fel ezt a témát. így tudom, hogy tényleg komolyan gondolja velem. Emelte jobb kezét és az arcomra helyezte, majd hüvelykujjával simogatni kezdte az orcám. Mosolyogtam, mert szerettem az ilyen kedves gesztusait. De valami nem stimmelt… Puha, meleg keze közel sem hasonlított az övéhez. Ez túl durva és kemény volt. A szemeim egyből kipattantak és a kétszeresére nőttek, Harry gusztustalan képével találtam szembe magam, ki pár centire volt tőlem és a mocskos keze az arcomat fogta közre. A fához préseltem magam, amennyire csak tudtam, féltem tőle. De ő csak mosolygott rajtam, ki villantva hófehér fogait. A szemei elvetemülten meredtek rám, a fura tűz, ami benne lobogott, megijesztett. Fogalmam sincs, hogy most mi lesz velem. Nem tudom, hogy fogok ebből a helyzetből elmenekülni. Nem látok semmi esélyt a futásra, semmire se. Talán meg fog ölni most?

- Mi-mi-mit akarsz? - dadogtam a félelemtől.

Nem válaszolt Harry, csak nézett engem. Eléggé bizarr volt az, ahogy a felsőajkát végig nyalja a nyelvével és egy kaján mosoly jelenik meg a szája szélén. Majd hirtelen egy mozdulattal a földre terített engem. A csípőmre ült, ezzel akadályozva a mozgásomat. Kalimpáltam, rugdosódtam és vergődtem, de semmi. Mindent próbáltam, hogy menekülni tudjak ebből a helyzetből, de semmi. A zsebéből elővett egy közepes méretű kötegelőt. A jobb csuklóm után kapott, tudtam, hogy meg akar kötözni, ezért hadonásztam, hogy ne tudja megtenni. De ő fürgébb volt, mert elkapta mindkét kezem, amit a fejem fölé helyezet. A földbeszúrt késbe bele akasztotta. Ennyi, mozgásképtelen voltam számára.

- Egyszer már megúsztad, most nem fogod! Nincs itt senki! Csak te, meg én! - mondta durván és a számba nyomkodott egy piszkos kendőt.

Nem bírom én ezt már idegekkel. Csak annyit akartam, hogy ennek az egésznek vége legyen. Otthon akartam lenni az ágyamban. Felébredni, hogy ez csak egy rossz álom volt. Semmi ilyesmi nem történt, csak álmodtam az egészet. De sajnos ez nem lehetséges, mivel ez a valóság. Könnyeim csak úgy patakokban folytak le arcomon, mozgolódtam amennyire csak tudtam, de Harry erősebb volt nálam és így ezzel nem mentem semmire se. Kiabálni se volt értelme, senki nem hallott volna meg. Csak tűrtem és tűrtem, beletörődve a sorsomba. Ezt ő is észrevette, hogy minden erőm alább hagyott, így elkezdte csókolgatni a nyakamat. A hideg rázott ki a cserepes ajkaitól, ami a puha bőrömet érte. Még nagyobb undor lett úrrá rajtam, mikor egy ponton szívni kezdte a nyakam. 

Fájt, iszonyatosan fájt. Durva volt. Majd abbahagyta és felemelte a fejét, mélyen nézett szemeimbe. Most láttam, hogy zöld szemei vannak, pont úgy, mint Nathan-nek, de Nathan-é sokkal, de sokkal szebb. Ő mikor a szemeimbe néz, látom azt a csillogást, amit minden lány látni akar a fiúja szemében. Mázlista vagyok, hogy én ezt láthatom. De Harry tekintete semmit mondó volt, olyan snassz zöld. Úgy látszik nagyon elidőzött ezzel a nézéssel, itt a megfelelő alkalom a menekülésre. Egy hirtelen mozdulattal megfejeltem őt, mint a filmekben szokták, de nem számítottam arra, hogy ez ennyire fáj, a filmekben nincs semmi bajuk ilyenkor az embereknek. Nagyon lüktetett a helye, ahol lefejeltem Harry-t, még egy kicsit meg is szédültem. Harry meglepődött tettemen egy pillanatra, majd lendítette a jobbját, ami a jobb profilomon csattant. Égett a helye, fémest ízt éreztem a számba.

- Nyugi, így csak rosszabb lesz - simított végig belső combomon, közelítve a legérzékenyebb pontomhoz.

Az undortól rázott a hideg, teljesen ki voltam neki szolgáltatva. Azt csinált velem, amit akarta, nem tehettem ellene semmit. Csak abban bízhatok, hogy valaki pont erre jár és megment. A ruhámat egyre feljebb ráncigálta, egészen a köldökömig. Bugyim láttán kaján vigyorra húzta száját, ami szerintem gusztustalan volt. Vigyorogva húzott elő egy zsebkést a kabátja alól, majd egy mozdulattal levágta rólam az apró fehérneműt. Magatehetetlen voltam, megalázva éreztem magam. Remegtem a félelemtől, miközben a kést úgy végig vezette a testem mindenpontján.

- Egy apró döfés és meghalnál - nyomta a kését egy ponton a bőrömbe. - De nem szeretek halott lánnyal kefélni - nyomta nekem ágyékát, hogy érezzem izgalmát.

Azt hiszem most tudatosult, úgy bennem igazán, hogy lehet itt a végem. Nagyon bőgtem, ordítottam, mindent csináltam, hogy kiadjam magamból ezeket a rossz érzéseket. De az ellen már nem tehettem semmit, hogy itt helyben meg fog erőszakolni engem. Aztán biztos kap az alkalmon és megöl. Nem tudtam semmit se csinálni, mert a sok sírás legyengített. Félek, azt akarom, hogy Nathan találjon meg és mentsen meg ennek az őrült karjai közül. Nem akarom ezt!

Mintha Harry hallotta volna a gondolataimat, hirtelen felállt rólam. Valami olyasmiről kezdett motyogni magában, hogy: ez nem helyes; ezt nem szabad; nem ez volt a terv; hülye vagyok. Én csak értetlenül néztem rá, még a könnyeim is elálltak. Ez az ember egyszerűen nem normális. Egyik pillanatban ez, a másikban már más. Nagyon nincsenek rendben nála. Gyors kaptam az alkalmon. Menekülőre vettem az irhám. A kés segítségével elvágtam a kötegelőt és futásnak eredtem. Szó szerint az életemért futottam, tudtam, hogy Harry a nyomomban volt. Hallottam a lépéseit mögöttem. Hátra pillantottam, pont ezt nem kellett volna, mert megbicsaklott a lábam és gurulni kezdtem. A sok apró faág összekarcolt, a kövek megsebeztek engem, majd egy tompa fájdalmat éreztem a fejemnél és elsötétült minden…

***

Újra a sötétség uralkodott, ki tudja meddig. Ki akartam nyitni a szemem, de valahogy nem ment, már megint. Nehezen, de sikerült kinyitnom, csak foltokat láttam magam körül, majd egy éles fájdalom nyílalt a fejem egy pontjára. Egyből felültem és odakaptam a kezem. Ragadós volt és fura volt a tapintása, a szemem elé emeltem a kezem, hogy jobban szemügyre vegyem, azt az ismeretlen cuccot a fejemen. Vér volt, az én vérem. Most már értettem, miért is hasogat a fejem. Szerencsém, hogy Harry ide nem jött utánam vagy az is lehet, hogy nem talált. De mindegy is, az a lényeg, hogy még élek.

Az idejét láttam annak, hogy felálljak a földről és útnak eredjek és kijussak innen. De, amint feltápászkodtam, megszédültem. Mázli volt, hogy a közelemben volt egy fa, amiben meg tudtam kapaszkodni. Mélyeket lélegeztem, és erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy fel tudjak menni. A szememmel kerestem egy botot, minek segítségével elindultam felfele. Nehéz volt, mert a fejem sajgott, a végtagjaim fájtak, egyszerűen nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy felérjek. Az motivált, hogy meg kell tennem, itt nem maradhatok. Mikor felértem, szinte semmit se láttam a köd miatt, ami az erdőt borította. Sötét is volt, mivel nagy esőfelhők takarták a tiszta égboltot. Nagy eső lesz, úgy éreztem, mivel a távolban egy villámcsóva világította be az erdőt, majd egy hangos mennydörgés követte azt. Tudtam, hogy el fogok ázni, de nem igazán érdekelt, csak ki akartam innen jutni. Elindultam előre, magam se tudom, hogy merre, csak előre.

Csak abban bízhatok, hogy valakivel összefutok, de az is benne van, hogy újra Harry-vel. Kell lennie itt másnak, nem csak én. Pechemre még az eső is eleredt, az égbe emeltem a fejem és kitátottam a szám, mivel rohadtul szomjas voltam. Ittam az esővízből, nagyon jól esett. De az már kevésbé, hogy fázni kezdtem, a csuromvizes ruhám rám tapadt. Nem egyszer, majdnem elcsúsztam a sáros talajon. Nehezen ment a sétálás ilyen ítéletidőben. Ráadásul fájt mindenem a lábamtól kezdve a fejfájásig. Alig volt erőm már a sétáláshoz. A lábaim túl gyengék voltak, s épp ezért egy óvatlan mozdulattal a végtagjaim ereje alább hagyott és a földre rogytam. Akár hogy is próbálkoztam volna felállni, nem ment. Magamra maradtam, teljesen. Csak otthon akartam lenni, Nathan-nel az ágyamban és nézni egy horror filmet és nem foglalkozni semmilyen bajjal. Csak kettőnkre koncentrálni, egymásra.

- Valaki! Akárki! – kiáltottam el magam, utolsó kétségbeesésemmel.

A szemeimet lehunytam és vártam, vártam valami segítségre. Lelki szemeim előtt azt láttam, hogy én és Nath egy tenger parti házban vagyunk. Igaz esik az eső, de feledtén boldogok vagyunk mind a ketten. Nem tudtunk egymás nélkül élni, agymásnak jelentjük a létezést. Egyikünk sincs a másik nélkül, mi vagyunk egy egészek. Semmi baj nincs, a legnagyobb problémánk az az volt, hogy eláztunk az esőben, de még ez is romantikus lett…

The Dark of Past, Episode 30: Mégis, hogy volt erre képes?

Nathan szemszöge

Szeptember 7. (péntek)

A vadi új szaggatott fekete, csőfarmeromat húztam fel utoljára, mielőtt a tükörhöz sétáltam volna. Egy fekete, laza trikó volt rajtam, ami szabadon hagyta az izmos karjaimat. A lábamon pedig a megszokott bakancsom virított. Elvettem az asztalról a szintén fekete, kukás sapim és a fejemre húztam. Ez legalább eltakarta a borzos hajamat és amúgy is Sky imádja, ha ez van rajtam. A kezembe vettem a Playboy VIP parfümöm és jól befújtam magam. Lebaktattam a lépcsőn és hallottam, hogy a nappaliban megy a tévé. Bedugtam a fejem a szobába és láttam, amint anyu nézett valami hülye, szerelmes szappanoperát.

- Elmentem, Anya! Nem tudom, mikor jövök - dobtam egy puszit és a garázsba mentem.

Leakasztottam a kulcsokat és beszálltam a kocsiba. A diszkó féle haladva út közben felvettem Luke-ot. Majd mikor megérkeztünk, még nem mentünk be rögtön. Luke nyújtott felém egy jointot, én pedig elvettem. Meggyújtottam és szívtam belőle egyet, egy darabig bent tartottam, majd kifújtam a füstöt. Ahogy csökkent a füves cigi mérete, úgy éreztem a hatását. Minden egyre lassabban történt számomra. Csak egy pontra tudtam koncentrálni és teljesen elbambultam. Kezdtem egyre jobban kiszáradni, kevesebb nyálam termelődött. A szívem hevesen vert, úgy, mint amikor Sky közelében vagyok. A szemem iszonyatosan égett, nem tudtam mit tenni ellene. A kezeimet, alig bírtam felemelni, hisz ólomsúlyúvá váltak. Mikor elszívtuk a jointot, kiszálltunk. Nem nagyon figyeltem a történésekre körülöttem. Lementünk és a mosdóba mentem. A hólyagom jelzett, hogy megtelt. A wc-ben elvégeztem a dolgom és alaposan megmostam a kezem. A budi ajtaja nyílt és Dylan bunkó fejével találtam szembe magam. Lenéző pillantásokat mért rám. Mögém érve megveregette a vállamat.   

- Mindig is olyan ártatlan volt. Imádtam nézni, ahogy nyögdécselt alattam a nevemet kiabálva - suttogta fülembe.

Hirtelen mozdulatból cselekedtem. Az alkaromat torkának vágtam, neki lökve így a hideg csempének. A tettemen egyáltalán nem lepődött meg. Csak nevetett. Engem nevetett ki. Egy lavinát indított el bennem, ami nem ismert megállást. A vénámban levő vér sebesen száguldozott, növelve a pulzusom számát. Az ereim kidagadtak. Az izmaim keményen megfeszültek. A szemeim elsötétültek és innen nem volt megállás. A bal kezemmel nyakát szorongattam, majd jobb kezemet lendítve hagytam nyomott szeme alatt, melynek hatására a szemöldöke felrepedt és szép lassan csillant meg vére színe. Öklöm még egyszer lendült és orrába fúródott. Élvezettel hallgattam, ahogy ropognak csontjai kezem alatt. Ezek után is az a gúnyos mosoly levakarhatatlan volt képéről. Rohadtul idegesített már ez. 

Fejét egymás után többször a csempébe vertem, nyomott hagyva a fehér kövön. Vállát erősen megragadtam és lefelé nyomtam, míg térdemmel nem találkozott gyomorszája. Úgy hiszem ezt már megérezte, mert fájdalmas ordítás hagyta el száját. Kezeim közül elengedtem és a földre hullott, mint egy falevél a fáról. Egy pillanatig csak néztem, hogy szenvedett magatehetetlenül a földön, majd bakancsomat felemelve a padlóról belerúgtam, akárcsak ahogy a focilabdába szokás. Zene volt füleimnek, ahogy hangot adott fájdalmának. Könyörgött szemeivel, hogy hagyjam abba. Csak nevettem szánalmas kísérletén. Pólójánál fogva felrángattam a piszkos földről. A tarkóját megragadva löktem a mosdókagyló elé. Kényszerítettem, hogy nézzen a tükörbe és pillantson magára. 

Előszörnyülködött látványától. A szeme kezdett vérben forogni és egy könnycsepp csordult le arcán. Megalázkodott előttem, de nem foglalkoztam érzelmeivel. Szemeim előtt a bosszú lebegett. Még nem kapott eleget. Hajánál fogva a tükörbe mártottam képét, melynek hatására az üveg megrepedt. Párszor megismételtem ezt a tettem, majd gondoltam kell egy kis fertőtlenítés, én se vagyok szőrösszívű. Az egyik wc ajtót berúgtam és belöktem rajta. A fejét a budiba nyomtam ügyelve, hogy teljesen megmosdassam. Kezével csapdosott, mint egy retardált idióta. Figyelmen kívül hagyva húztam le a wc-t. Vártam még egy kicsit és elengedtem. Fejét egyből kihúzta a budiból és levegő után kapkodva dőlt hátra. 

Egyedül hagyva mentem a kéz mosóhoz és megengedtem a vizet. A fehér kagyló vörös színűvé vált, ahogy dörzsöltem le a mocskot. A jobb kezemen a bütykeimnél iszonyatosan csípet a víz. Leráztam a felesleges cseppeket és kinyitottam a wc ajtót. Úgy mintha misem történt volna hagytam el a helyet. A kezem lüktetett és újra megjelentek a vörös cseppek rajta. Jobbnak láttam azt, hogy bekötöm. Sky tudom, hogy nem örülne, ha így látná a kezemet, biztos idegeskedne. Félt engem és nem szereti, ha verekszem. Pedig tudhatná, hogy nem fogok megváltozni. Ez már az életem része. A kocsimba beültem és előkotortam az elsősegély dobozt. Bekentem fertőtlenítővel, ráraktam egy-két gézlapot és betekertem fáslival. Majd nyitódott a kocsim ajtaja. Hangosabban szűrődtek be a kinti zajok, összemosódott a sok hang. Az ölembe süppedt Sky a pehelysúlyával és becsukta az ajtót.

- Jól vagy? - vette kezébe bekötött kezem.

- Én igen, de a másik nem - villantottam rá az 1000W-os mosolyomat.

Viszonzásul egy huncut mosolyt kaptam. Majd az ülésem szép lassan hátra dőlt. Egy röpke másodpercig a szemébe meredtem, majd lecsaptam az ajkaira. Sky-t csókolni olyan volt, mint mindig. Testünk azonnal lángra gyúlt és lehetetlen volt leállítani a futótüzet. Halkan felsóhajtottam és az ajkam szétnyílt. Két kezembe fogtam az arcát. Zsákmányul ejtettem, és mohón ízleltem a száját. A vágyamat még jobban felkorbácsolta Sky kezének érintése. Először bizonytalan mozdulattal megfogta az állam, majd vadul beletúrt a hajamba, és magához húzta a fejem. Ezáltal a légzésem kezdett szaggatottá válni és tudtam, hogy Sky ezt élvezte. Nem tudjta, hogy mit indított el bennem ezzel, mekkora vágyat érzek iránta. Majd megéreztem érintését a kockás hasamon. És egyre jobban tűrte feljebb a trikóm. 

Vettem a célzást egy mozdulattal kibújtam belőle és eldobtam az útból. Az ajkunk csak erre a pár pillanatra vált el egymástól. Számomra Skylar ülőhelyzete elég kényelmetlen volt, így megfogtam az egyik lábát és átraktam magamon. Így még közelebb éreztem magamhoz és a lovagló ülésnek köszönhetően teljesen felcsúszott a ruhája. Az én nadrágom pedig egyre jobban feszült, azt hittem ott reped széjjel. Úgy tűnik, a ruhájából egyetlen apró mozdulattal ki lehet bújni, és ha visel is alatta valamit, akkor az csakis valami sexi darab lehet. A ruhája szegélyét sodortam egyre feljebb, amíg ki nem bújt belőle. Ahogy levette a szemem egy vonalba került a kerek melleivel. A nyelvemmel benedvesítettem az ajkaimat és megcsókoltam a puha völgyet a mellei közt. 

Majd egyre feljebb haladtam, míg el nem értem telt ajkait és vággyal telien megcsókoltam. A kezem a fenekére csúszott és egyre gátlástalanabb mozdulatokkal vettem birtokomba. Mennyire egyszerű lenne, ha nem lenne rajtam nadrág, gondoltam, mikor megéreztem a várakozásteljes felkészülést az ágyékomban. Mikor Sky keze levándorolt a nadrágomhoz és elkezdte kigombolni azt, elöntött a forróság és kezdett összemosódni előttem a világ. Már alig kaptam levegőt. Egy pillanatra azt hittem, hogy a szívem teljesen felmondja a szolgáltatott. Elkezdte az övcsatomat kikapcsolni, majd ezt a cipzár követte és egyből le is tolta rólam a nadrágom a bokszeremmel együtt. Tekintette az ágaskodó férfiasságomra vándorolt. Kis kezeibe vette a farkamat. 

Egyből végig nyalta a teljes hosszát, majd be is kapta. Nyelvével masszírozni kezdte és egyre vadabbul szopott. Visszafogott, férfias nyögések hagyták el a számat. A hajába vezettem kezemet és elkezdtem diktálni a tempót. Azt hittem, hogy ennél jobb nem lehet, de mégis. Még gyorsabb tempót kezdett el diktálni, majd egy hatalmas nyögés hagyta el a számat, amikor a szájába élveztem. Gond nélkül lenyelte, majd segítettem neki visszamászni a helyére. Ismét a karjaimba zártam és úgy csókoltam, mintha soha sem tudnék betelni ajkának ízével. A kezem a hátán fel-le járt, majd megakadt a melltartójánál. Úgy éreztem teljesen felesleges ez a ruhadarab rajta, ezért egy mozdulattal kikapcsoltam. 

A szám hirtelen elvállt az övétől, s lassan végigcsúsztattam puha nyakán, egészen a vállgödréig, ahol a pulzusa hevesen vert. Ujjaimat gyöngéden végighúztam az érzékeny bőrön és szeretetteljesen a tenyerembe fogtam a domborulatait. Ahogy hozzá értem Sky száját egy apró gnyöngés hagyta el. Ezáltal kicsit bátrabb lettem és finoman masszírozni kezdtem. Majd egy kis idő múlva eltoltam magamtól és gyönyörködtem benne. Ő megragadta a kezem és szavak nélkül a tudtomra adta, hogy közelebb akar érezni magához. Gyors vettem a lapot és a csípőjét takaró csipke fehérnemű alá csúsztattam ujjaim. Egyből 2 ujjal kezdtem el pumpálni és közben a hüvelykujjammal csiklóját ingereltem. A hangja egyre erősebb lett és mivel kocsiban vagyunk, így csókkal tapasztottam be ajkait. Egyre jobban gyorsítottam a tempón. A számba nyögött és éreztem, ahogy ujjaim köré élvezett. Ujjaimat kihúztam belőle és végignyaltam.

- Hmm. Cukorfalat, nagyon finom vagy - jegyeztem meg, amire elpirult.

Sky a kesztyűtartóba nyúlt és kivett egy óvszert a sok közül. Fogaival kibontotta a csomagolásból és a kicsi kezeivel felhelyezte az én méretes szerszámomra. És erőteljesen beléhatoltam. Skylar a kemény behatolás, a döfés nyomán felsikoltott. Olyanok voltunk, mint egy kirakós játék két darabja, amelyek tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Lassan mozgott fel és le, én pedig hűségesen követtem az emelkedés-süllyedés ritmusát. Ezekben a percekben a gondolataimat egyes-egyedül Ő töltötte be. Csak őt érzékeltem: a szemét, az ajkát és a vállát, de egyúttal az egyéniségét is, amelyet elbűvölőnek találok. Mikor éreztem, hogy közel van a csúcs, szorosan átöleltem és lehunytam a szemem. Még utoljára felemelkedett, mielőtt mind a ketten remegő testtel át nem adtuk magunkat a beteljesülés gyönyörének. Szorosan egymásba fonódva ültünk még egy darabig mikor kisimítottam arcából az oda nem illő tincseket és megszólaltam:

- Szeretlek, Kicsim!

- Én is szeretlek téged, Nathan - súgta boldogan.

Mozdulatlanul néztem őt és mélyet sóhajtottam. Valami különös történik velem... Hogy lehet az, hogy Sky puszta érintése is boldogsággal tölt el? Megráztam a fejemet és kimászott az ölemből a barátnőm. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam, miközben a trikómat húztam át a fejemen. Majd becsuktam a kocsiajtót, hogy Sky fel tudjon öltözni, anélkül, hogy bárki is zavarná. Kivettem egy száll cigit és rágyújtottam. Az autót támasztottam, miközben gondolkoztam. Nem igazán tudom mi ütött most Sky-ba, de engem egyáltalán nem zavart. Többször is lehetne ilyen hangulatba. Igazán szeretnék vele több extrémebb helyen szeretkezni, az mindig sokkal izgalmasabb, mint otthon az ágyban.

Majd szép lassan kinyílt mellettem az ajtó és immár felöltözve lépett ki a nagy járműből. Ami először szembe tűnt az az enyhén borzos haja volt, le se tagadhatná, hogy jó kis perceket töltött el velem. Egy rövid ruhát viselt, ami inkább hasonlított egy hosszú pólóra, de nagyon is jól állt neki. A combközépig érő csizmája pedig biztosította azt, hogy ne legyenek kint annyira a lábai és így talán nem sok pasi fog szemet vetni rá. Amit igazából kétlek, mert senki se nézhet rá úgy, rajtam kívül. Nem hiszem, hogy bárki is szeretné, ha Dylan sorsára jutnának.

Egy utolsó pukkot szívtam cigimből és kiejtettem a kezemből. Sky egyből szorosan hozzám bújt. Derekamnál átölelt és simogatni kezdte a hátamat.

- Menjünk, igyunk valamit, hogy bírd az estét! – csókoltam bele nyakába.

Kibontakoztunk az ölelésből és lefelé vettük az irányt. Kezem popsijára csúsztattam és ügyeltem rá, hogy megmutassam mindenkinek, hogy mi egy párt alkotunk, és ne legeltessék rajtunk a tekintetüket. Engem nem érdekelnek a csajok, egyik se olyan jó, mint Sky. Senki se olyan, belőle csak egy van a világon. Mondhatni ő az én világom, ő a mindenem.

Amint leértünk megcsapott a megszokott buli illat. Már teljesen hozzászoktam, szinte minden héten jövök ide. Mentünk egyre beljebb, míg nem egy olyan dolgot láttam, amire nem igen számítottam. Luke és Lola egymás szájában matatott. Nem igazán gondoltam, hogy ez meg fog történni. Vagy talán mégis számítottam rá. Valahol mélyen biztos voltam benne, hogy ez meg fog esni. Nem mintha rám tartozna ez, az ő dolguk. Éljék csak az életüket. Egyszer élünk csak!

Majd Sky-ra pillantottam, aki egyáltalán nem örült ennek az egésznek. Túlságosan is féltette Lola-t, mert tudta milyen is Luke igazából, nem tiszteli nőket… Gyorsabb tempóra is váltott és csak húzta a kezemet. Nehezen, de tudtam tartani a tempóját. Ahogy odaértünk hozzájuk, Skylar egy akkora pofont levágott Luke-nak, hogy még a hangos zene mellett is hallottam a csattanást. Én is megéreztem ezt az ütést, biztos, hogy most sajog a helye neki. Lola csak állt, úgy, mint én, míg azok ketten ordibáltak egymással. Sky behajlította a jobb térdét és tökéletes tökön térdelte az én idióta haveromat. Rohadt édes volt így, ilyen dühösen. Milyen jó is lenne, ha ezt bele vinnénk a szexuális életünkbe. De úgy hiszem Luke eleget kapott már, szóval megragadtam a karját és magamhoz húztam. Éreztem, ahogy az izmai meg voltak feszülve és ideges volt. Csak Luke-ot nézte. Fogadok, hogy a tekintetével már vagy százszor megölte. Be kell valljam, nem láttam még ilyennek, de rohadtul bejött nekem.

- Nyugi! – mondtam halál komolyan és a szemébe néztem.

- Mindjárt jövök! – lökdösött arrébb, és Lola-t megragadva elmentek.

Teljesen összezavart ez a nő. Először is lefeküdt velem a kocsiba. Majd felkapta a vizet azon, hogy Luke és Lola smároltak, miközben semmi köze hozzájuk. Nem rá tartozik ez. Aztán bántja Luke-ot. Végül itt hagy. Csak egyszer tudnám megérteni a nőket, főleg Sky-t. Valahogy vele még nehezebb, nehéz eset az egyszer biztos.

Leültem a haverom mellé az egyik székre és koccoltam vele, hogy smárolt Lola-val. Csak vigyorgott, mint egy tejbe tök, miközben a tökét fájlalta. Rendeltem 4 abszintot és 2 üvegsört, amit a csapos pillanatokon belül elénk is tolt. Luke-al söröztem, miközben pont elment mellettünk Harry és Jade. Fújj! Ez a szó jutott először az eszembe. Nem értem őket, minek vannak együtt. Jade jobb pasit is összeszedhetett volna, főleg egy ilyen hazug pöcsnél.

Már vagy 10 perce csak itt ültünk és söröztünk, mire végre a csajok is megérkeztek. Soha nem értettem mit tudnak ennyit időzni a wc-n… Lola kínosan Luke mellé állt és a földet bámulta. Míg Sky hozzám bújt. Megittuk mind a négyen az abszintunkat, majd mi Sky-al itt hagytuk őket. Én mentem elől, szorosan egymásba fonva ujjainkat. Ütat törtem magunknak, míg nem találtam meg a normális helyet ahol tudnánk táncolni. 

Kezem csípőjére csúsztattam és felvettem a ritmust vele. Haja jobbra-balra libegett, ami csapdosta vállát. Levakarhatatlan mosoly pihent arcán, miközben engem nézett. Telt, rózsaszín ajkai voltak. A hideg is kirázott, mikor eszembe jutott mit is tud velük művelni. Mini ruhája a mozgás hatására a kelleténél is feljebb csúszott. Tenyeremet fenekére csúsztattam ott tartva az anyagot. Kezeit nyakamnál összekulcsolta és megszüntette a köztünk levő parányi távolságot. Oly annyira összesimultunk, hogy még egy porszem se tudott volna áthatolni kettőnk között. Ajkai vészesen közel voltak az enyémeimhez, de egyikünk se lépett a csók reményében. Gondoltam még egy kicsit kínzom és egy nedves puszit nyomtam arcára. Sky szája lefele görbült és a hatalmas szemeivel nézett rám. Egy kislányhoz tudnám hasonlítani reakcióját, aki nem azt kapta, amit várt, de mindezek mellett kibaszott cuki volt. Féloldalas mosoly jelent meg képemen miközben arcát fürkésztem. Lassan hajoltam le hozzá és forrtak egybe ajkaink. Csókunk közben Sky trikóm alá nyúlt és végig húzta körmeit hátamon, melynek hatására alsó ajkába haraptam. Mikor elválltunk egymástól Sky hátat fordított nekem, de ügyeltem a kezem a helyén tartani, hogy ruhája véletlenül se csússzon feljebb. Fenekét egy határozott mozdulattal nekem nyomta és apró köröket írt le csípőjével. Nem sok kellett és megéreztem azt a bizonyos kényelmetlen érzést odalent.

- Ennyitől? - húzta végig kezét combomon.

Meglepett, hogy ezen csodálkozott. Tudhatná, hogy ha már rá gondolok merevedésem lesz. Ezt meg fokozza az, hogy előttem állt és nekem dörgölőzött. Lemerném fogadni, hogy már ő is csöpög a nedvességtől. Jobb kezem hasára helyeztem, majd fokozatosan vezettem egyre lejjebb. A ruha végén megálltam egy kis időre, majd ujjaim combjai közé férkőztek. A hüvelykujjammal leírtam pár kört, míg el nem jutottam a célomig. Ahogy megérintettem a vékony szatént Sky keze az enyémen landolt. Gyorsan kivettem végtagomat az érintett területről, mert nem akartam úgy járni, mint Luke. Féltettem a golyóimat. Fejemet Sky vállgödrébe hajtottam és nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy izgató csípőmozgatását abbahagyta.

Arra néztem amerre ő és láttam, amint a húga látványosan veszekedett Harry-vel. Valamin nagyon összekaphattak… Viszont az kiütötte nálam is a biztosítékot, amikor az a faszfej kezet emelt Jade-re és arcon vágta. Normális egyáltalán, hogy megüt egy nőt? Mégis, hogy volt erre képes? Azért még én se tennék ilyet, tisztelem a lányokat ennyire.

Sky az eset után azonnal elindult feléjük, én meg természetesen követtem őt. Amikor odaértünk durván megragadtam Harry-t és kifele ráncigáltam. Szerencséje, hogy nem a biztonsági őrök nem látták, amit tett, mert lehet, hogy még a rendőröket is kihívták volna rá. Úgy gondoltam, hogy kint ezt az egészet jobban meg tudjuk beszélni, így siettem, hogy minél hamarabb a levegőre jussunk.

- Te rohadék, nőt soha nem bántunk! - emeltem fel a hangom és a földre taszítottam, fejét a betonnak nyomva.

Csak nyafogott, hogy engedjem el és hogy mennyire fáj ez neki, de hidegen hagytam. Még a kapálózásával se ért el semmit. Ennyit megérdemel azért, amit tett. Teljesen felhúzta az agyam. Tudtam, hogy valami nem stimmel a fejével, de hogy ezt tegye…

- Nath, hagyjad már! - kiáltott nekem Sky nem messziről.

Abbahagytam, ahogy kérte Sky, de nem fogom őt hagyni, hogy csak egyszerűen elsétáljon. Felrángattam a földről és a padhoz húztam, ahol a lányok ültek. Őt is leültettem melléjük. Ezt nem ússza meg ennyivel még egy ideig biztos élvezni fogja a társaságom. Az egész utcát szinte Jade sírása töltötte be, Sky próbálta vígasztali, de nem ment neki. Nem hiszem, hogy azért sírt, mert fájt neki. Hanem most ébredt rá, milyen ember is valójában ez a féreg. Most is vigyorogva ül a padon, mint egy jól lakott ovis. Nem értem őt, talán érzi a vesztét vagy mi a fasz - gondoltam. Most is felemelte a jobb kezét és intett nekem egyet, úgy mintha elköszönne tőlem.  Majd egy szúró érzés hasított lábamba és minden kezdett nagyon gyorsan homályossá válni…

Egy dolgot láttam nagyon hamar, a sötétséget.

The Dark of Past, Episode 29: Minden rendben!

Szeptember 6. (csütörtök)

"As I stare across the sky, I see nothing but million fireflies" - jelezte az ébresztő a telefonomon, hogy ideje felkelni. Nyújtozkodtam egyet és csukott szemmel megkerestem a mobilom. Majd egy megszokott mozdulattal kinyomtam. Utálom, hogy ilyen hamar kell menni suliba. Semmi erőm kiszállni az ágyból. Egész nap inkább aludnék, annyira fáradt vagyok. Hosszú egy este volt az biztos, de szívesen megismételném. Hiányoztak már Nathan érintései. Egyszerűen csodálatos órákat töltöttünk el együtt. Nath mellettem csak dörmögött egyet - hangot adva nem tetszésének - és derekamnál fogva magához ölelt.

- Muszáj? Mást is csinálhatnánk - nyomott egy puszit nyakamra.

- Nem! - mondtam határozottan már amennyire lehet reggel és felültem.

Szemeimet dörzsölgettem annak reményében, hogy felébredek, de nem sokat ért. Nem szívesen mondtam nemet, de most suliba kell mennünk. Ez az utolsó évem és nem szeretném már év elejét azzal kezdeni, hogy lógok. Nekem igen is fontos, hogy milyen jegyeket hozok haza és, hogy milyen lesz az érettségim. Lassan kiszálltam az ágyból és a szerényemhez sétáltam. Kiválogattam mit is veszek föl ma és az ágyra dobtam. Majd odacsoszogtam Nathan-höz. Még mindig az ágyban fetrengett és meg se próbált egy kicsit magához térni.

- Megyek fürödni! - nyomtam egy puszit arcára.

Kimentem a szobából és a fürdőbe siettem, mielőtt Jade befoglalná. Egy gyors zuhany után magam köré tekertem a törölközőt. Az órára pillantottam. 6:52. Nem vagyok még késésben, szóval elkezdtem vasalni a hajam. Mikor végeztem egy alap sminket dobtam föl magamra, ami alapozóból, szempillaspirálból és tusból állt. Egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörből és visszamentem a szobámba. Nathan éppen a telefonját nyomkodta, mikor beléptem az ajtón. De ahogy rám pillantott a mobilja a takarón landolt. Ahogy mentem a fiókomhoz, hogy kivegyek egy tiszta fehérneműt, a tekintete lyukat égetett hátamba. Kivettem egy fekete, csipkés szetett és az ágyhoz sétáltam. Hátat fordítottam neki és a törölközőm egy mozdulattal a földön landolt. Tudtam, hogy figyel, így lassan húztam fel magamra a bugyit és kapcsoltam be a melltartóm.

- Meg tudnám szokni, ha minden reggelem ilyen lenne - hallottam, hogy mosolyog a hangján.

Az igazat megvallva én is örülnék, ha mellette kelhetnék fel mindig egy hosszú este után. De ez nem lehet, mivel még túl fiatalok vagyunk és otthon van a helyünk. De mostmár igazán haladhatna, mert tényleg elkésünk és nem egy jó órával kezdek, törivel. A tanárom meg nem arról híres, hogy mindenkit imád.

- Kuss! Inkább öltözz! - parancsoltam rá.

Eleget tett kérésemnek és kiszállt az ágyból. Magamra kaptam az egyszerű fehér pólómat, ügyelve arra, hogy a hajam és a sminkem a helyén maradjon. Csak egy szimpla, fehér felső volt, de ez a szín mutatta meg számomra az ártatlanságot. Nath sokszor hívott már így és lassan kezdem elhinni neki, hogy az vagyok. Végül a pólót egy hosszított derekú világos farmer rövid naciba tűrtem bele. Beledobtam a táskámba a mára szükséges füzeteket és az ágyra huppantam. A telefonomon gyors megnéztem az időt - 7:29 - mielőtt elraktam volna. Megállapítottam, hogy nem voltunk késésben, mivel tőlünk a suli 5 percre van kocsival és csak 8-kor kezdődnek az órák. A földet bámultam, azon belül is egy pontra bambultam el. Csak is akkor zökkentem ki, mikor Nath elém lépett. Lassan felpillantottam rá és elmosolyodtam. Smaragd zöld szemei csillogtak, ahogy rám nézett. Elkaptam a tekintetem - pedig órákig el tudnék veszni bennük - és összecipzároztam a táskám, majd felálltam. Elsétáltam az ajtóhoz és a kezem a kilincsre helyeztem.

- Cukorfalat, nem túl rövid ez a nadrág? - nyilvánította ki egy kérdésben nem tetszését.

- Nem! - mosolyogtam hátra.

Majd elindultam lefele a lépcsőn. Szerintem egyáltalán nem rövid a nadrágom, nincs kint belőle a seggem szóval jó ez. Lent felkaptam a bakkancsom és magamra vettem a fekete bőrdzsekimet. Bezártam magunk után az ajtót és beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk. Lenyitottam a tükröt és csak a hibákat tudtam felfedezni magamon. A lila karikák a szemem alatt nagyon szembetűnőek voltak, több sminket kellett volna felraknom. A hajam se volt full egyenes, már láttam a végén, hogy kezd visszagöndörödni. Nathan is valami szar zenét nyomtatott, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Hamar oda is értünk a sulihoz és Nath leparkolt közel a bejárathoz. 

Egy határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót és kipattantam a hatalmas telepjáróból. Megvártam míg Nath idejött mellém és egymásba fonta ujjainkat. Majd elindultunk. Az emberek a megszokott klikkjeiknél voltak és beszélgettek. Ha egy valaki észrevett minket máris szólt a mellette lévőnek és a szemüket ránk szegezték. Nem bírtam rájuk nézni, így a földet bámultam, de így is láttam, amint épp mellettem egy kocka srácot a földre löktek. Sajnáltam szegényt, olyan rossz nekik. De erről inkább Nath tudna mesélni... Szószerint mindenki ránk meresztette szemeit, az egész iskola minket bámult. Már kezdtem zavarba jönni a sok kíváncsiskodó szempártól, de ahogy Nathan-re pillantottam, magabiztosabb lettem. Büszkén sétált mellettem, figyelmen kívül hagyva a többi embert. Szája biztató mosolyra húzódott, ahogy rám nézett. Az én számon is mosoly terült szét és igy sétáltunk tovább. Balra pillantottam, ahol Dylan szúrós tekintetével találkoztam. Nem sikerült, amit akart, nem választhatott minket széjjel. Nathan hirtelen megtorpant és magafelé fordított. 

Kezét derekamra csúsztatta és megszüntette a köztük levő távolságot. Majd megcsókolt. Erősen magához ölelt, s visszacsókoltam. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, életre keltett. Egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, mielőtt elváltunk volna egymástól. Az egyszer biztos, hogy meglepett. Ez volt életünk első nyilvános csókja, amit az egész suli látott. Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltunk a szekrényemhez. Beírtam a kódot és kikerestem a töri atlaszomat. A kezembe vettem és becsuktam az ajtót. Hátat fordítottam a szekrényemnek és nekik döltem. Nath kezével pedig fejem mellé támaszkodott. Testünket egymásnak nyomta és megremegtem közelségétől. A hideg rázott, ahogy ujjaival végig simitott karomon. Végül a keze derekamnál álapodott meg.

- Tetszik a szád, imádom azt, amit művelsz vele - húzta végig ujját alsó ajkamon.

Majd egy lágy puszit nyomott arcomra mire szemeim lecsukódtak. Viszont ki is pattantak, ahogy nyakamat hintette be apró csókokkal. Nath lejebb hajolt, így tökéletesen kiláttam a válla felett és észrevettem, amint két srác felénk tartott. 

Az ablakokon beszűrödő fény megvilágította az alacsonyabb hajában levő szőke melírokat. Ezüstös testékszere megcsillant szemöldökén. Viszont az ajkában levő fekete, patkó piercing szembetűnőbb volt. Aprót harapott rá és mosolyra húzódtak ajkai. Tengerkék szemeivel rám meredt, de nem sokáig álltam tekintetét. Egy laza fekete trikót viselt, szabadon hagyva karjait. Jobb keze végig volt tetoválva, igaz messziről összemosódtak a minták és inkább tűnt egy sötét pacának az egész. Vékony, izmos lábaihoz fekete, szaggatott csőnadrág simult. Fiatalnak tűnt, de valahogy mégse ide valónak. Valószínűleg új a gyerek, mert még soha nem láttam itt. Ekkor a szöszi vállára tette a kezét a másik. 

Rövid, tüsis haja volt. Arcát több napos borosta fedte. Nagy, bő póló volt rajta, mint a rappereken és szürke melegítő nadrágot viselt. A cipője szakadt volt, több évesnek tűnt. Nem szeretek bunkó lenni, de úgy nézett ki, mint egy kukás. Össze se tudnám hasonlítani a szöszivel, annyira mások voltak külsőleg. A gondolataimból Nath csókja zökkentett ki, amire egyből reagáltam. Gyengéd volt és érzéki. Szemeimet csukva, tartva öleltem magamhoz. Különös volt, hogy most nem éreztem annyira intenzíven a spréjének illatát, de egy életen át ellennék a karjaiban. Mikor kinyitottam szemem a két sráccal találtam szembe magam.

- Sziasztok! - szívta be az alsó ajkát a szöszi és csillogó szemekkel meredt rám.

Hangja kellemes volt és nyugtató. Akcentusa pedig hihetetlenül cukivá tette ahogy formálta a betűket. Mégis volt benne valami furcsa, ami titokzatossá tette. Olyan volt, mintha csak nekem köszönt volna, hiába tette oda a többesszámot.

- Császtok! - keménykedett a tüsi hajú.

Nem igazán passzolt hozzá ez a lazaság. Konzervatívabbnak tűnt, nem ilyennek. Azt hiszem így próbált a haverja szintjéhez felérni, aminek semmi esélye sincs.

Nath lassan hátra fordította a fejét, szorosan tartva engem. Ekkor a szöszi rám mosolygott és az arcán megjelentek a gödröcskéi, amik mindig cukivá tesznek egy srácot. Ha nem lenne itt nekem Nathan akkor biztos utána csorgatnám a nyálamat.

- Nem látjátok, hogy nem érünk rá? Takarodjatok már innen! - förmedt rájuk Nath.

Ahogy rájuk emelte hangját izmai egyre jobban megfeszültek és érezni lehetett a felhalmozódott dühét. Kezem vállára raktam és nyugtatásképpen apró köröket írtam le mutató ujammal. De ő csak a két srácra meredt és várt. A tüsi hajú sugott valamit a másik fülébe, míg Nath nyaka köré fontam kezeimet. Majd se szó se beszéd elmentek innen, de a szöszi még egy végső pillantást vetett rám.

- Ismerted őket? - néztem rá kérdően.

Nath csak rázta a fejét és már teljesen higgadt volt. A csengő megszólalt és jelezte, hogy menni kell órára.

- Szeretlek! - nyomott egy puszit ajkaimra.

- Én is szeretlek - simitottam végig arcán.

Kezeinket összekulcsolta és elkísért az ajtóig, ahol egy puszit nyomott az arcomra és elvállt utunk. A terembe belépve hatalmas mosollyal sétáltam a helyemre. Iszonyat jó volt hallani a 'szeretlek' szót a szájából. Hihetetlenül boldog vagyok és teljesen belezúgtam Nathan-be. Most nem is vágyok másra, úgy érzem nincs semmi, amivel el lehetne rontani a kedvem. Leültem a helyemre, ami az ablak felőli padsor utolsó előtti padja volt, Lola mellett.

- Sziasztok! - jött be Mrs. Stewart és helyet foglalt az asztalánál.

Elég fura a stílusa, de már megszoktam és alapból tök kedves, meg normális csak ha felhúzzuk az agyát akkor kapcsol be kegyetlen üzemmódba. És akkor csak diktál, diktál és diktál, amit tudsz leírsz és következő órán dogát irat belőle.

Már el is kezdet írni a táblára én meg kinyitottam a füzetemet és másoltam. Egész órán végig körmöltem az anyagot, míg végre ki nem csengettek. Megkönnyebbülés volt letenni a tollat, mert már fájt a kezem. Mindent elpakoltam az asztalról és a táskámba sülyesztettem, mert a következő óránk ének lesz, amire ugyse kell semmi. Soha nem értettem mire jó ez a tantárgy, csak egy újabb felesleges óra, hogy még tovább maradjunk bent a suliba.

Majd Nathan-t pillantottam meg az ajtóban épp bekapva az utolsó falatott a péksütijéből. Arrébb lökdöste az útjában állókat és figyelmen kívül hagyta a kurva osztálytársaimat miközben tették-vették magukat. Minden figyelmét nekem szentelte és vigyorgott, mint egy idióta. Az én idiótám. Ahogy ideért az asztalomra tett egy szalvétába csomagolt kakaóscsigát. Majd felállított és az ölébe tessékelt. Nagy kezeit mellem alatt összekulcsolta, míg egy puszit nyomott arcomra. Elmondta, hogy azért hozta a péksütit, mert még nem reggeliztem és nehogy éhenhaljak neki. Nem is tudtam, hogy ilyenre is képes lesz értem. Tudom, hogy összetett és nehezen megfejthető személyisége van, de úgy érzem egyre jobban ismerem és egyre jobban szeretem.

- Hoztam neked valamit - emelte fel a popsiját és elővett egy összehajtott lapot.

A kezembe adta és széjjelhajtottam. Tisztán kivehető volt, amint le volt rajzolva pálcika emberekkel az a jelenet, hogy a nő lovagol a pasin az ágyban.

- Legjobb nyári élményt kellett lerajzolni - jelentette ki Nath.

Úgy mondta, mintha egy átlagos élmény lett volna. Ez teljesen hülye. Mégis hogy lehetett ilyet rajzolni és odaadni a tanárnak? Gondolom a tancsi biztos kiborult, amint megpillantotta a remekművet. Tudom, hogy sose volt normális, így nem is vártam mást tőle.