Sziasztok!: D
Ebben a részben megtalálható: féltékenység, izgalom, agresszió, érzelmek... Szóval nincs sok hozzáfűzni valóm. Jó olvasást!: ))
Ui: még mindig áll, ha össze jön 5 komi 2 nap múlva rakom fel a részt :P
Július 14. (szombat)
Az ablak mellett ülve néztem a sötét tájat, ahogy az eső
miatt minden sárban fetrengett. Egy apró fény villant fel a távolban és egyre
közelebbről, élesebben láttam. Majd hirtelen kopogtak az ajtón. Felálltam ülő
helyzetemből és mentem kinyitni. Egy srác állt előttem, aki fél fejjel magasabb
volt nálam. Kapucni volt rajta, ami nem igen sokat védett, mert csurom víz volt
és göndör haja is arcára tapadt. A hátán pedig egy hátizsák volt. Nem tudom
miért, de valamiért furának tartottam. Nem tetszett ez a gyerek.
- Szia, Harry vagyok! - nyújtotta a kezét.
Ötletem sincs mi zajlott le a fejében, de esélytelen, hogy
bemutatkozzak és kezet rázzak vele.
- Mit akarsz? - voltam vele bunkó.
Nem lepte meg a stílusom. Sőt, mintha erre számított volna. Egyre
furább ez a gyerek.
- Nem messze innen lerobbant a kocsim és az autó mentő csak
holnap tud jönni. Szóval maradhatnék itt estére? - magyarázta a dolgokat.
- Nem! - csaptam rám az ajtót.
Mégis mit képzelt magáról, hogy csak beállít és beengedem?
Erről szó se lehet. Alapból gyanús, kitudja, mit csinálna itt. Még lopkodna
vagy kikezdene a csajokkal. Menjen máshova, úgy sincs hely és szerintem a
többiek se örülnének neki.
- Ki volt az Nath? - jött le a lépcsőn Sky.
- Valami Harry gyerek be akart jönni! - rándítottam vállat.
- Harry? - ment el mellettem és kinyitotta az ajtót.
Amint megpillantotta őt Sky, egyből megölelte. Ezek ismerik
egymást? - futott végig az agyamon. Hogy bírta Skylar megölelni őt, hogy volt
hozzá gusztusa? Na mindegy... De Harry arcán az a mosoly miközben ölelkeztek
nagyon irritált, olyan diadalittas volt. Majd figyelmen kívül hagyva engem
bejöttek a házba...
***
Az a nyámnyila Harry kitalálta, hogy aktivitizzünk. Nem volt a
kedvencem ez a játék, jobban mondva utáltam. De ha Sky-al leszek, akkor talán el
tudom viselni... A lányok választottak párt. Skylar kezdte és nagyon reméltem, hogy
engem fog választani.
- Harry - mondta mosolyogva és beleült az említett személy
ölébe.
Nem is tudom, minek nevezném azt az érzést, ami hatalmába
kerített. Nem volt az szerelem, a szívem sem akart kiszakadni a helyéről. Ez
inkább volt féltékenységgel párosult irigység, felháborodás. Azt hittem alakul
köztünk valami. De ahogy ez a Harry gyerek betolta a seggét a házba minden
figyelmét neki szentelte. Mit képzel magáról, ki ő itt? Még egy senkinél is
senkibb. Azt a mosolyt szívesen letörölném a képéről és még kapna hozzá pár
borda törést is. Mintha Luke hallotta
volna a gondolataimat rám nézett és sugallta tekintetével, hogy ne tegyek
semmit. Csak egy mozdulattal felálltam.
- Ez egy kibaszott szar játék! - indultam ki.
Útközben felvettem a dzsekimet. Ahogy kiléptem a házból
eső cseppek tömege hullott rám, de csak mentem előre be az erdőbe, ahol egyedül
lehettem. Idegesen ütöttem bele az egyik fába, felsértve bütykömet. Majd leültem
a tövébe, nem foglalkozva a sárral. Vizes hajamba túrtam és gondolkodtam. Miért
csinálta ezt velem Sky? Tényleg biztos voltam benne, hogy alakul köztünk
valami, de valószínűleg ő csak játszott velem. Meg ez az egész hülyeség, úgyse
kellenék neki. Túl rossz vagyok. Sky sokkal jobb embert érdemel, mint én.
Olyat, aki jobban bánna vele, sokkal jobban, mint amennyire én tudnék. A
legjobb az lett volna, ha hagyott volna meghalni, mikor megkéseltek, úgyse
számítok neki, senkinek nem számítok. Néha azt hiszem, valami szörnyeteg lakhat
abban a sötét lyukban, ahol a szívemnek kéne lennie. Időnként aztán megnő ez a
szörny, teljesen kitölti a bőrömet és olyankor mindig rosszat kell csinálnom.
És ez sokszor következik be az életembe. Sokszor teszek olyat, amit nem kéne.
Majd csak hallgattam az esőt. A szabályszerű cseppek
landolása pedig lenyugtatott. Kezdtem tisztábban látni a dolgokat. Higgadtabban
könnyebb volt gondolkodni. Később egy pisztoly lövésre lettem figyelmes, ami nem
messze dördült el és éreztem, hogy szinte súrolta az arcomat, ahogy
belefúródott a fülem mellett a fába. Egy időre minden zavaros lett, csak zúgást
hallottam. Mikor végre kitisztult minden, megszólaltam:
- Mutasd magad! - álltam fel.
Szép lassan körbe néztem, de egy árva lélek nem volt itt
rajtam kívül. Gondolom az illető elbújt az egyik fa mögé vagy elfutott.
Teljesen hidegen hagyott ki tette ezt. Nem nevezném szerencsének, hogy nem
talált el. Inkább mondanám őt szerencsétlennek emiatt.
Az utam visszafelé vezetett. Az eső még mindig hatalmas
cseppekben hullott rám. Reméltem befejezték már a játékot. Csak bemegyek,
kihozok egy takarót és egy párnát. Eldöntöttem, hogy a kocsiban fogok aludni.
Sky had aludjon Harry-vel, úgyis azt akarja... Halkan nyitottam ki az ajtót,
ami nyikorgott és sértette a fülemet. Az irányt a nappaliba vettem. Itt volt
mindenki és ugyanabba az irányba néztek. Én is ezt tettem. Sky és Harry ültek
egymással szemben. Egyre közelebb hajoltak, míg nem ajkuk összeért. Ez a mit
ugrálsz kis pöcs, hogy merte ezt megtenni? Senki se teheti ezt velem, nem
alázhat meg mindenki előtt. Odamegyek és kitekerem a fejét a helyéről.
Egyesével fogom eltörni a bordáit. Olyan fájdalomban fog részesülni, hogy azért
fog könyörögni, hogy öljem meg. Ezekkel a gondolatokkal indultam meg feléjük. A
kezem ökölbe volt szorítva, alig vártam, hogy a képébe mártsam. A pólójánál
fogva felrángattam ülő helyzetéből. Minden erőmet összeszedtem és izomból
bemostam neki. Ütésem hatására seggre esett. Az orrából folyt a vöröslő vér.
Szerettem volna újra megütni, de...
- Haver állj már le! - húzott arrébb Luke.
Egy pillantást vetettem rá, majd idegesen elhagytam a házat.
Háttal álltam neki, nem fordultam meg. Nem bírtam a szemébe
nézni, de ez nem azt jelentette, hogy megbántam a tettem. Harry megérdemelte,
és ha most azért jött utánam, hogy beolvasson, ruhadtul hidegen hagy.
- Ennyire vak vagy, nem egyértelmű? - fordultam immár vele
szembe.
Ilyenkor céloztam az érzéseimre, amiket magam se tudom, hogy
mik, de valamik. Soha nem hittem volna, hogy a sötét szívem megdobban egyszer
és ennyire kifordulok magamból. Nem gondoltam, hogy ilyeneket fogok csinálni.
- Képzeld el nem tudom mire gondolsz! - tárta szét a karját.
Hosszú, vizes haja arcához tapadt. Ruhája tökéletes
alakjához simult. Csurom víz volt, ha így folytatjuk, főleg én akkor megfázás
lesz a vége.
- Nem tudod, nem tudod, ne játszd a hülyét! Nem tűnt fel
neked? - forgattam szemeimet. - Nem vetted észre, hogy valami
megváltozott...köztünk? Valami megmagyarázhatatlan dolgot tettél velem.
Működésbe léptetted ezt - mutattam a szívemre. - De jött Harry és minden
figyelmed neki szentelted, úgy mintha nem is léteztem volna. Hagytál volna
meghalni azon az estén és akkor talán nem éreznék így.
Lehet, hogy minden egyes szót meg fogok bánni, de nem bírtam
tovább magamba tartani az érzéseimet. Ki kellett adnom magamból. Ahogy Sky-ra
néztem látszott rajta, hogy megleptem, még magamat is megleptem.
Szia!Tetszett,de egy kicsit rövid volt!:(
VálaszTörlésDe nem bírom ezt a Harry gyereket!:(
szia:)Nagyon jó a blog, most találtam rá és imádom ♥ Elképesztő a sztori és Nathan karaktere olyan jól megvan formázva..:)
VálaszTörlésSiess a kövivel.:)
Puszi: Aggie ♥
Szia nagyon imádom:) légyszi siess a kövivel! :)
VálaszTörlés