The Dark of Past, Episode 29: Minden rendben!

Szeptember 6. (csütörtök)

"As I stare across the sky, I see nothing but million fireflies" - jelezte az ébresztő a telefonomon, hogy ideje felkelni. Nyújtozkodtam egyet és csukott szemmel megkerestem a mobilom. Majd egy megszokott mozdulattal kinyomtam. Utálom, hogy ilyen hamar kell menni suliba. Semmi erőm kiszállni az ágyból. Egész nap inkább aludnék, annyira fáradt vagyok. Hosszú egy este volt az biztos, de szívesen megismételném. Hiányoztak már Nathan érintései. Egyszerűen csodálatos órákat töltöttünk el együtt. Nath mellettem csak dörmögött egyet - hangot adva nem tetszésének - és derekamnál fogva magához ölelt.

- Muszáj? Mást is csinálhatnánk - nyomott egy puszit nyakamra.

- Nem! - mondtam határozottan már amennyire lehet reggel és felültem.

Szemeimet dörzsölgettem annak reményében, hogy felébredek, de nem sokat ért. Nem szívesen mondtam nemet, de most suliba kell mennünk. Ez az utolsó évem és nem szeretném már év elejét azzal kezdeni, hogy lógok. Nekem igen is fontos, hogy milyen jegyeket hozok haza és, hogy milyen lesz az érettségim. Lassan kiszálltam az ágyból és a szerényemhez sétáltam. Kiválogattam mit is veszek föl ma és az ágyra dobtam. Majd odacsoszogtam Nathan-höz. Még mindig az ágyban fetrengett és meg se próbált egy kicsit magához térni.

- Megyek fürödni! - nyomtam egy puszit arcára.

Kimentem a szobából és a fürdőbe siettem, mielőtt Jade befoglalná. Egy gyors zuhany után magam köré tekertem a törölközőt. Az órára pillantottam. 6:52. Nem vagyok még késésben, szóval elkezdtem vasalni a hajam. Mikor végeztem egy alap sminket dobtam föl magamra, ami alapozóból, szempillaspirálból és tusból állt. Egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörből és visszamentem a szobámba. Nathan éppen a telefonját nyomkodta, mikor beléptem az ajtón. De ahogy rám pillantott a mobilja a takarón landolt. Ahogy mentem a fiókomhoz, hogy kivegyek egy tiszta fehérneműt, a tekintete lyukat égetett hátamba. Kivettem egy fekete, csipkés szetett és az ágyhoz sétáltam. Hátat fordítottam neki és a törölközőm egy mozdulattal a földön landolt. Tudtam, hogy figyel, így lassan húztam fel magamra a bugyit és kapcsoltam be a melltartóm.

- Meg tudnám szokni, ha minden reggelem ilyen lenne - hallottam, hogy mosolyog a hangján.

Az igazat megvallva én is örülnék, ha mellette kelhetnék fel mindig egy hosszú este után. De ez nem lehet, mivel még túl fiatalok vagyunk és otthon van a helyünk. De mostmár igazán haladhatna, mert tényleg elkésünk és nem egy jó órával kezdek, törivel. A tanárom meg nem arról híres, hogy mindenkit imád.

- Kuss! Inkább öltözz! - parancsoltam rá.

Eleget tett kérésemnek és kiszállt az ágyból. Magamra kaptam az egyszerű fehér pólómat, ügyelve arra, hogy a hajam és a sminkem a helyén maradjon. Csak egy szimpla, fehér felső volt, de ez a szín mutatta meg számomra az ártatlanságot. Nath sokszor hívott már így és lassan kezdem elhinni neki, hogy az vagyok. Végül a pólót egy hosszított derekú világos farmer rövid naciba tűrtem bele. Beledobtam a táskámba a mára szükséges füzeteket és az ágyra huppantam. A telefonomon gyors megnéztem az időt - 7:29 - mielőtt elraktam volna. Megállapítottam, hogy nem voltunk késésben, mivel tőlünk a suli 5 percre van kocsival és csak 8-kor kezdődnek az órák. A földet bámultam, azon belül is egy pontra bambultam el. Csak is akkor zökkentem ki, mikor Nath elém lépett. Lassan felpillantottam rá és elmosolyodtam. Smaragd zöld szemei csillogtak, ahogy rám nézett. Elkaptam a tekintetem - pedig órákig el tudnék veszni bennük - és összecipzároztam a táskám, majd felálltam. Elsétáltam az ajtóhoz és a kezem a kilincsre helyeztem.

- Cukorfalat, nem túl rövid ez a nadrág? - nyilvánította ki egy kérdésben nem tetszését.

- Nem! - mosolyogtam hátra.

Majd elindultam lefele a lépcsőn. Szerintem egyáltalán nem rövid a nadrágom, nincs kint belőle a seggem szóval jó ez. Lent felkaptam a bakkancsom és magamra vettem a fekete bőrdzsekimet. Bezártam magunk után az ajtót és beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk. Lenyitottam a tükröt és csak a hibákat tudtam felfedezni magamon. A lila karikák a szemem alatt nagyon szembetűnőek voltak, több sminket kellett volna felraknom. A hajam se volt full egyenes, már láttam a végén, hogy kezd visszagöndörödni. Nathan is valami szar zenét nyomtatott, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Hamar oda is értünk a sulihoz és Nath leparkolt közel a bejárathoz. 

Egy határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót és kipattantam a hatalmas telepjáróból. Megvártam míg Nath idejött mellém és egymásba fonta ujjainkat. Majd elindultunk. Az emberek a megszokott klikkjeiknél voltak és beszélgettek. Ha egy valaki észrevett minket máris szólt a mellette lévőnek és a szemüket ránk szegezték. Nem bírtam rájuk nézni, így a földet bámultam, de így is láttam, amint épp mellettem egy kocka srácot a földre löktek. Sajnáltam szegényt, olyan rossz nekik. De erről inkább Nath tudna mesélni... Szószerint mindenki ránk meresztette szemeit, az egész iskola minket bámult. Már kezdtem zavarba jönni a sok kíváncsiskodó szempártól, de ahogy Nathan-re pillantottam, magabiztosabb lettem. Büszkén sétált mellettem, figyelmen kívül hagyva a többi embert. Szája biztató mosolyra húzódott, ahogy rám nézett. Az én számon is mosoly terült szét és igy sétáltunk tovább. Balra pillantottam, ahol Dylan szúrós tekintetével találkoztam. Nem sikerült, amit akart, nem választhatott minket széjjel. Nathan hirtelen megtorpant és magafelé fordított. 

Kezét derekamra csúsztatta és megszüntette a köztük levő távolságot. Majd megcsókolt. Erősen magához ölelt, s visszacsókoltam. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, életre keltett. Egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, mielőtt elváltunk volna egymástól. Az egyszer biztos, hogy meglepett. Ez volt életünk első nyilvános csókja, amit az egész suli látott. Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltunk a szekrényemhez. Beírtam a kódot és kikerestem a töri atlaszomat. A kezembe vettem és becsuktam az ajtót. Hátat fordítottam a szekrényemnek és nekik döltem. Nath kezével pedig fejem mellé támaszkodott. Testünket egymásnak nyomta és megremegtem közelségétől. A hideg rázott, ahogy ujjaival végig simitott karomon. Végül a keze derekamnál álapodott meg.

- Tetszik a szád, imádom azt, amit művelsz vele - húzta végig ujját alsó ajkamon.

Majd egy lágy puszit nyomott arcomra mire szemeim lecsukódtak. Viszont ki is pattantak, ahogy nyakamat hintette be apró csókokkal. Nath lejebb hajolt, így tökéletesen kiláttam a válla felett és észrevettem, amint két srác felénk tartott. 

Az ablakokon beszűrödő fény megvilágította az alacsonyabb hajában levő szőke melírokat. Ezüstös testékszere megcsillant szemöldökén. Viszont az ajkában levő fekete, patkó piercing szembetűnőbb volt. Aprót harapott rá és mosolyra húzódtak ajkai. Tengerkék szemeivel rám meredt, de nem sokáig álltam tekintetét. Egy laza fekete trikót viselt, szabadon hagyva karjait. Jobb keze végig volt tetoválva, igaz messziről összemosódtak a minták és inkább tűnt egy sötét pacának az egész. Vékony, izmos lábaihoz fekete, szaggatott csőnadrág simult. Fiatalnak tűnt, de valahogy mégse ide valónak. Valószínűleg új a gyerek, mert még soha nem láttam itt. Ekkor a szöszi vállára tette a kezét a másik. 

Rövid, tüsis haja volt. Arcát több napos borosta fedte. Nagy, bő póló volt rajta, mint a rappereken és szürke melegítő nadrágot viselt. A cipője szakadt volt, több évesnek tűnt. Nem szeretek bunkó lenni, de úgy nézett ki, mint egy kukás. Össze se tudnám hasonlítani a szöszivel, annyira mások voltak külsőleg. A gondolataimból Nath csókja zökkentett ki, amire egyből reagáltam. Gyengéd volt és érzéki. Szemeimet csukva, tartva öleltem magamhoz. Különös volt, hogy most nem éreztem annyira intenzíven a spréjének illatát, de egy életen át ellennék a karjaiban. Mikor kinyitottam szemem a két sráccal találtam szembe magam.

- Sziasztok! - szívta be az alsó ajkát a szöszi és csillogó szemekkel meredt rám.

Hangja kellemes volt és nyugtató. Akcentusa pedig hihetetlenül cukivá tette ahogy formálta a betűket. Mégis volt benne valami furcsa, ami titokzatossá tette. Olyan volt, mintha csak nekem köszönt volna, hiába tette oda a többesszámot.

- Császtok! - keménykedett a tüsi hajú.

Nem igazán passzolt hozzá ez a lazaság. Konzervatívabbnak tűnt, nem ilyennek. Azt hiszem így próbált a haverja szintjéhez felérni, aminek semmi esélye sincs.

Nath lassan hátra fordította a fejét, szorosan tartva engem. Ekkor a szöszi rám mosolygott és az arcán megjelentek a gödröcskéi, amik mindig cukivá tesznek egy srácot. Ha nem lenne itt nekem Nathan akkor biztos utána csorgatnám a nyálamat.

- Nem látjátok, hogy nem érünk rá? Takarodjatok már innen! - förmedt rájuk Nath.

Ahogy rájuk emelte hangját izmai egyre jobban megfeszültek és érezni lehetett a felhalmozódott dühét. Kezem vállára raktam és nyugtatásképpen apró köröket írtam le mutató ujammal. De ő csak a két srácra meredt és várt. A tüsi hajú sugott valamit a másik fülébe, míg Nath nyaka köré fontam kezeimet. Majd se szó se beszéd elmentek innen, de a szöszi még egy végső pillantást vetett rám.

- Ismerted őket? - néztem rá kérdően.

Nath csak rázta a fejét és már teljesen higgadt volt. A csengő megszólalt és jelezte, hogy menni kell órára.

- Szeretlek! - nyomott egy puszit ajkaimra.

- Én is szeretlek - simitottam végig arcán.

Kezeinket összekulcsolta és elkísért az ajtóig, ahol egy puszit nyomott az arcomra és elvállt utunk. A terembe belépve hatalmas mosollyal sétáltam a helyemre. Iszonyat jó volt hallani a 'szeretlek' szót a szájából. Hihetetlenül boldog vagyok és teljesen belezúgtam Nathan-be. Most nem is vágyok másra, úgy érzem nincs semmi, amivel el lehetne rontani a kedvem. Leültem a helyemre, ami az ablak felőli padsor utolsó előtti padja volt, Lola mellett.

- Sziasztok! - jött be Mrs. Stewart és helyet foglalt az asztalánál.

Elég fura a stílusa, de már megszoktam és alapból tök kedves, meg normális csak ha felhúzzuk az agyát akkor kapcsol be kegyetlen üzemmódba. És akkor csak diktál, diktál és diktál, amit tudsz leírsz és következő órán dogát irat belőle.

Már el is kezdet írni a táblára én meg kinyitottam a füzetemet és másoltam. Egész órán végig körmöltem az anyagot, míg végre ki nem csengettek. Megkönnyebbülés volt letenni a tollat, mert már fájt a kezem. Mindent elpakoltam az asztalról és a táskámba sülyesztettem, mert a következő óránk ének lesz, amire ugyse kell semmi. Soha nem értettem mire jó ez a tantárgy, csak egy újabb felesleges óra, hogy még tovább maradjunk bent a suliba.

Majd Nathan-t pillantottam meg az ajtóban épp bekapva az utolsó falatott a péksütijéből. Arrébb lökdöste az útjában állókat és figyelmen kívül hagyta a kurva osztálytársaimat miközben tették-vették magukat. Minden figyelmét nekem szentelte és vigyorgott, mint egy idióta. Az én idiótám. Ahogy ideért az asztalomra tett egy szalvétába csomagolt kakaóscsigát. Majd felállított és az ölébe tessékelt. Nagy kezeit mellem alatt összekulcsolta, míg egy puszit nyomott arcomra. Elmondta, hogy azért hozta a péksütit, mert még nem reggeliztem és nehogy éhenhaljak neki. Nem is tudtam, hogy ilyenre is képes lesz értem. Tudom, hogy összetett és nehezen megfejthető személyisége van, de úgy érzem egyre jobban ismerem és egyre jobban szeretem.

- Hoztam neked valamit - emelte fel a popsiját és elővett egy összehajtott lapot.

A kezembe adta és széjjelhajtottam. Tisztán kivehető volt, amint le volt rajzolva pálcika emberekkel az a jelenet, hogy a nő lovagol a pasin az ágyban.

- Legjobb nyári élményt kellett lerajzolni - jelentette ki Nath.

Úgy mondta, mintha egy átlagos élmény lett volna. Ez teljesen hülye. Mégis hogy lehetett ilyet rajzolni és odaadni a tanárnak? Gondolom a tancsi biztos kiborult, amint megpillantotta a remekművet. Tudom, hogy sose volt normális, így nem is vártam mást tőle.