Szeptember 6. (csütörtök)
"As I stare across the sky, I see nothing but million
fireflies" - jelezte az ébresztő a telefonomon, hogy ideje felkelni.
Nyújtozkodtam egyet és csukott szemmel megkerestem a mobilom. Majd egy
megszokott mozdulattal kinyomtam. Utálom, hogy ilyen hamar kell menni suliba.
Semmi erőm kiszállni az ágyból. Egész nap inkább aludnék, annyira fáradt
vagyok. Hosszú egy este volt az biztos, de szívesen megismételném. Hiányoztak
már Nathan érintései. Egyszerűen csodálatos órákat töltöttünk el együtt. Nath
mellettem csak dörmögött egyet - hangot adva nem tetszésének - és derekamnál
fogva magához ölelt.
- Muszáj? Mást is csinálhatnánk - nyomott egy puszit
nyakamra.
- Nem! - mondtam határozottan már amennyire lehet reggel és
felültem.
Szemeimet dörzsölgettem annak reményében, hogy felébredek,
de nem sokat ért. Nem szívesen mondtam nemet, de most suliba kell mennünk. Ez
az utolsó évem és nem szeretném már év elejét azzal kezdeni, hogy lógok. Nekem
igen is fontos, hogy milyen jegyeket hozok haza és, hogy milyen lesz az érettségim.
Lassan kiszálltam az ágyból és a szerényemhez sétáltam. Kiválogattam mit is
veszek föl ma és az ágyra dobtam. Majd odacsoszogtam Nathan-höz. Még mindig az
ágyban fetrengett és meg se próbált egy kicsit magához térni.
- Megyek fürödni! - nyomtam egy puszit arcára.
Kimentem a szobából és a fürdőbe siettem, mielőtt Jade
befoglalná. Egy gyors zuhany után magam köré tekertem a törölközőt. Az órára
pillantottam. 6:52. Nem vagyok még késésben, szóval elkezdtem vasalni a hajam.
Mikor végeztem egy alap sminket dobtam föl magamra, ami alapozóból,
szempillaspirálból és tusból állt. Egy utolsó pillantást vetettem magamra a
tükörből és visszamentem a szobámba. Nathan éppen a telefonját nyomkodta, mikor
beléptem az ajtón. De ahogy rám pillantott a mobilja a takarón landolt. Ahogy
mentem a fiókomhoz, hogy kivegyek egy tiszta fehérneműt, a tekintete lyukat
égetett hátamba. Kivettem egy fekete, csipkés szetett és az ágyhoz sétáltam.
Hátat fordítottam neki és a törölközőm egy mozdulattal a földön landolt.
Tudtam, hogy figyel, így lassan húztam fel magamra a bugyit és kapcsoltam be a
melltartóm.
- Meg tudnám szokni, ha minden reggelem ilyen lenne -
hallottam, hogy mosolyog a hangján.
Az igazat megvallva én is örülnék, ha mellette kelhetnék fel
mindig egy hosszú este után. De ez nem lehet, mivel még túl fiatalok vagyunk és
otthon van a helyünk. De mostmár igazán haladhatna, mert tényleg elkésünk és
nem egy jó órával kezdek, törivel. A tanárom meg nem arról híres, hogy
mindenkit imád.
- Kuss! Inkább öltözz! - parancsoltam rá.
Eleget tett kérésemnek és kiszállt az ágyból. Magamra kaptam
az egyszerű fehér pólómat, ügyelve arra, hogy a hajam és a sminkem a helyén
maradjon. Csak egy szimpla, fehér felső volt, de ez a szín mutatta meg számomra
az ártatlanságot. Nath sokszor hívott már így és lassan kezdem elhinni neki,
hogy az vagyok. Végül a pólót egy hosszított derekú világos farmer rövid naciba
tűrtem bele. Beledobtam a táskámba a mára szükséges füzeteket és az ágyra
huppantam. A telefonomon gyors megnéztem az időt - 7:29 - mielőtt elraktam
volna. Megállapítottam, hogy nem voltunk késésben, mivel tőlünk a suli 5 percre
van kocsival és csak 8-kor kezdődnek az órák. A földet bámultam, azon belül is
egy pontra bambultam el. Csak is akkor zökkentem ki, mikor Nath elém lépett. Lassan
felpillantottam rá és elmosolyodtam. Smaragd zöld szemei csillogtak, ahogy rám
nézett. Elkaptam a tekintetem - pedig órákig el tudnék veszni bennük - és
összecipzároztam a táskám, majd felálltam. Elsétáltam az ajtóhoz és a kezem a
kilincsre helyeztem.
- Cukorfalat, nem túl rövid ez a nadrág? - nyilvánította ki
egy kérdésben nem tetszését.
- Nem! - mosolyogtam hátra.
Majd elindultam lefele a lépcsőn. Szerintem egyáltalán nem
rövid a nadrágom, nincs kint belőle a seggem szóval jó ez. Lent felkaptam a bakkancsom
és magamra vettem a fekete bőrdzsekimet. Bezártam magunk után az ajtót és
beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk. Lenyitottam a tükröt és csak a hibákat
tudtam felfedezni magamon. A lila karikák a szemem alatt nagyon szembetűnőek
voltak, több sminket kellett volna felraknom. A hajam se volt full egyenes, már
láttam a végén, hogy kezd visszagöndörödni. Nathan is valami szar zenét
nyomtatott, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Hamar oda is értünk a
sulihoz és Nath leparkolt közel a bejárathoz.
Egy határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót és kipattantam a hatalmas telepjáróból. Megvártam míg Nath idejött mellém és egymásba fonta ujjainkat. Majd elindultunk. Az emberek a megszokott klikkjeiknél voltak és beszélgettek. Ha egy valaki észrevett minket máris szólt a mellette lévőnek és a szemüket ránk szegezték. Nem bírtam rájuk nézni, így a földet bámultam, de így is láttam, amint épp mellettem egy kocka srácot a földre löktek. Sajnáltam szegényt, olyan rossz nekik. De erről inkább Nath tudna mesélni... Szószerint mindenki ránk meresztette szemeit, az egész iskola minket bámult. Már kezdtem zavarba jönni a sok kíváncsiskodó szempártól, de ahogy Nathan-re pillantottam, magabiztosabb lettem. Büszkén sétált mellettem, figyelmen kívül hagyva a többi embert. Szája biztató mosolyra húzódott, ahogy rám nézett. Az én számon is mosoly terült szét és igy sétáltunk tovább. Balra pillantottam, ahol Dylan szúrós tekintetével találkoztam. Nem sikerült, amit akart, nem választhatott minket széjjel. Nathan hirtelen megtorpant és magafelé fordított.
Kezét derekamra csúsztatta és megszüntette a köztük levő távolságot. Majd megcsókolt. Erősen magához ölelt, s visszacsókoltam. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, életre keltett. Egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, mielőtt elváltunk volna egymástól. Az egyszer biztos, hogy meglepett. Ez volt életünk első nyilvános csókja, amit az egész suli látott. Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltunk a szekrényemhez. Beírtam a kódot és kikerestem a töri atlaszomat. A kezembe vettem és becsuktam az ajtót. Hátat fordítottam a szekrényemnek és nekik döltem. Nath kezével pedig fejem mellé támaszkodott. Testünket egymásnak nyomta és megremegtem közelségétől. A hideg rázott, ahogy ujjaival végig simitott karomon. Végül a keze derekamnál álapodott meg.
Egy határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót és kipattantam a hatalmas telepjáróból. Megvártam míg Nath idejött mellém és egymásba fonta ujjainkat. Majd elindultunk. Az emberek a megszokott klikkjeiknél voltak és beszélgettek. Ha egy valaki észrevett minket máris szólt a mellette lévőnek és a szemüket ránk szegezték. Nem bírtam rájuk nézni, így a földet bámultam, de így is láttam, amint épp mellettem egy kocka srácot a földre löktek. Sajnáltam szegényt, olyan rossz nekik. De erről inkább Nath tudna mesélni... Szószerint mindenki ránk meresztette szemeit, az egész iskola minket bámult. Már kezdtem zavarba jönni a sok kíváncsiskodó szempártól, de ahogy Nathan-re pillantottam, magabiztosabb lettem. Büszkén sétált mellettem, figyelmen kívül hagyva a többi embert. Szája biztató mosolyra húzódott, ahogy rám nézett. Az én számon is mosoly terült szét és igy sétáltunk tovább. Balra pillantottam, ahol Dylan szúrós tekintetével találkoztam. Nem sikerült, amit akart, nem választhatott minket széjjel. Nathan hirtelen megtorpant és magafelé fordított.
Kezét derekamra csúsztatta és megszüntette a köztük levő távolságot. Majd megcsókolt. Erősen magához ölelt, s visszacsókoltam. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, életre keltett. Egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, mielőtt elváltunk volna egymástól. Az egyszer biztos, hogy meglepett. Ez volt életünk első nyilvános csókja, amit az egész suli látott. Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltunk a szekrényemhez. Beírtam a kódot és kikerestem a töri atlaszomat. A kezembe vettem és becsuktam az ajtót. Hátat fordítottam a szekrényemnek és nekik döltem. Nath kezével pedig fejem mellé támaszkodott. Testünket egymásnak nyomta és megremegtem közelségétől. A hideg rázott, ahogy ujjaival végig simitott karomon. Végül a keze derekamnál álapodott meg.
- Tetszik a szád, imádom azt, amit művelsz vele - húzta
végig ujját alsó ajkamon.
Majd egy lágy puszit nyomott arcomra mire szemeim
lecsukódtak. Viszont ki is pattantak, ahogy nyakamat hintette be apró
csókokkal. Nath lejebb hajolt, így tökéletesen kiláttam a válla felett és
észrevettem, amint két srác felénk tartott.
Az ablakokon beszűrödő fény megvilágította az alacsonyabb hajában levő szőke melírokat. Ezüstös testékszere megcsillant szemöldökén. Viszont az ajkában levő fekete, patkó piercing szembetűnőbb volt. Aprót harapott rá és mosolyra húzódtak ajkai. Tengerkék szemeivel rám meredt, de nem sokáig álltam tekintetét. Egy laza fekete trikót viselt, szabadon hagyva karjait. Jobb keze végig volt tetoválva, igaz messziről összemosódtak a minták és inkább tűnt egy sötét pacának az egész. Vékony, izmos lábaihoz fekete, szaggatott csőnadrág simult. Fiatalnak tűnt, de valahogy mégse ide valónak. Valószínűleg új a gyerek, mert még soha nem láttam itt. Ekkor a szöszi vállára tette a kezét a másik.
Rövid, tüsis haja volt. Arcát több napos borosta fedte. Nagy, bő póló volt rajta, mint a rappereken és szürke melegítő nadrágot viselt. A cipője szakadt volt, több évesnek tűnt. Nem szeretek bunkó lenni, de úgy nézett ki, mint egy kukás. Össze se tudnám hasonlítani a szöszivel, annyira mások voltak külsőleg. A gondolataimból Nath csókja zökkentett ki, amire egyből reagáltam. Gyengéd volt és érzéki. Szemeimet csukva, tartva öleltem magamhoz. Különös volt, hogy most nem éreztem annyira intenzíven a spréjének illatát, de egy életen át ellennék a karjaiban. Mikor kinyitottam szemem a két sráccal találtam szembe magam.
Az ablakokon beszűrödő fény megvilágította az alacsonyabb hajában levő szőke melírokat. Ezüstös testékszere megcsillant szemöldökén. Viszont az ajkában levő fekete, patkó piercing szembetűnőbb volt. Aprót harapott rá és mosolyra húzódtak ajkai. Tengerkék szemeivel rám meredt, de nem sokáig álltam tekintetét. Egy laza fekete trikót viselt, szabadon hagyva karjait. Jobb keze végig volt tetoválva, igaz messziről összemosódtak a minták és inkább tűnt egy sötét pacának az egész. Vékony, izmos lábaihoz fekete, szaggatott csőnadrág simult. Fiatalnak tűnt, de valahogy mégse ide valónak. Valószínűleg új a gyerek, mert még soha nem láttam itt. Ekkor a szöszi vállára tette a kezét a másik.
Rövid, tüsis haja volt. Arcát több napos borosta fedte. Nagy, bő póló volt rajta, mint a rappereken és szürke melegítő nadrágot viselt. A cipője szakadt volt, több évesnek tűnt. Nem szeretek bunkó lenni, de úgy nézett ki, mint egy kukás. Össze se tudnám hasonlítani a szöszivel, annyira mások voltak külsőleg. A gondolataimból Nath csókja zökkentett ki, amire egyből reagáltam. Gyengéd volt és érzéki. Szemeimet csukva, tartva öleltem magamhoz. Különös volt, hogy most nem éreztem annyira intenzíven a spréjének illatát, de egy életen át ellennék a karjaiban. Mikor kinyitottam szemem a két sráccal találtam szembe magam.
- Sziasztok! - szívta be az alsó ajkát a szöszi és csillogó
szemekkel meredt rám.
Hangja kellemes volt és nyugtató. Akcentusa pedig
hihetetlenül cukivá tette ahogy formálta a betűket. Mégis volt benne valami
furcsa, ami titokzatossá tette. Olyan volt, mintha csak nekem köszönt volna,
hiába tette oda a többesszámot.
- Császtok! - keménykedett a tüsi hajú.
Nem igazán passzolt hozzá ez a lazaság. Konzervatívabbnak
tűnt, nem ilyennek. Azt hiszem így próbált a haverja szintjéhez felérni,
aminek semmi esélye sincs.
Nath lassan hátra fordította a fejét, szorosan tartva engem.
Ekkor a szöszi rám mosolygott és az arcán megjelentek a gödröcskéi, amik mindig
cukivá tesznek egy srácot. Ha nem lenne itt nekem Nathan akkor biztos utána
csorgatnám a nyálamat.
- Nem látjátok, hogy nem érünk rá? Takarodjatok már innen! -
förmedt rájuk Nath.
Ahogy rájuk emelte hangját izmai egyre jobban megfeszültek
és érezni lehetett a felhalmozódott dühét. Kezem vállára raktam és
nyugtatásképpen apró köröket írtam le mutató ujammal. De ő csak a két srácra
meredt és várt. A tüsi hajú sugott valamit a másik fülébe, míg Nath nyaka köré
fontam kezeimet. Majd se szó se beszéd elmentek innen, de a szöszi még egy
végső pillantást vetett rám.
- Ismerted őket? - néztem rá kérdően.
Nath csak rázta a fejét és már teljesen higgadt volt. A
csengő megszólalt és jelezte, hogy menni kell órára.
- Szeretlek! - nyomott egy puszit ajkaimra.
- Én is szeretlek - simitottam végig arcán.
Kezeinket összekulcsolta és elkísért az ajtóig, ahol egy
puszit nyomott az arcomra és elvállt utunk. A terembe belépve hatalmas
mosollyal sétáltam a helyemre. Iszonyat jó volt hallani a 'szeretlek' szót a
szájából. Hihetetlenül boldog vagyok és teljesen belezúgtam Nathan-be. Most nem
is vágyok másra, úgy érzem nincs semmi, amivel el lehetne rontani a kedvem.
Leültem a helyemre, ami az ablak felőli padsor utolsó előtti padja volt, Lola
mellett.
- Sziasztok! - jött be Mrs. Stewart és helyet foglalt az
asztalánál.
Elég fura a stílusa, de már megszoktam és alapból tök
kedves, meg normális csak ha felhúzzuk az agyát akkor kapcsol be kegyetlen
üzemmódba. És akkor csak diktál, diktál és diktál, amit tudsz leírsz és
következő órán dogát irat belőle.
Már el is kezdet írni a táblára én meg kinyitottam a
füzetemet és másoltam. Egész órán végig körmöltem az anyagot, míg végre ki nem
csengettek. Megkönnyebbülés volt letenni a tollat, mert már fájt a kezem.
Mindent elpakoltam az asztalról és a táskámba sülyesztettem, mert a következő
óránk ének lesz, amire ugyse kell semmi. Soha nem értettem mire jó ez a
tantárgy, csak egy újabb felesleges óra, hogy még tovább maradjunk bent a
suliba.
Majd Nathan-t pillantottam meg az ajtóban épp bekapva az
utolsó falatott a péksütijéből. Arrébb lökdöste az útjában állókat és figyelmen
kívül hagyta a kurva osztálytársaimat miközben tették-vették magukat. Minden
figyelmét nekem szentelte és vigyorgott, mint egy idióta. Az én idiótám. Ahogy
ideért az asztalomra tett egy szalvétába csomagolt kakaóscsigát. Majd
felállított és az ölébe tessékelt. Nagy kezeit mellem alatt összekulcsolta, míg
egy puszit nyomott arcomra. Elmondta, hogy azért hozta a péksütit, mert még nem
reggeliztem és nehogy éhenhaljak neki. Nem is tudtam, hogy ilyenre is képes
lesz értem. Tudom, hogy összetett és nehezen megfejthető személyisége van, de
úgy érzem egyre jobban ismerem és egyre jobban szeretem.
- Hoztam neked valamit - emelte fel a popsiját és elővett
egy összehajtott lapot.
A kezembe adta és széjjelhajtottam. Tisztán kivehető volt,
amint le volt rajzolva pálcika emberekkel az a jelenet, hogy a nő lovagol a
pasin az ágyban.
- Legjobb nyári élményt kellett lerajzolni - jelentette ki
Nath.
Úgy mondta, mintha egy átlagos élmény lett volna. Ez
teljesen hülye. Mégis hogy lehetett ilyet rajzolni és odaadni a tanárnak?
Gondolom a tancsi biztos kiborult, amint megpillantotta a remekművet. Tudom,
hogy sose volt normális, így nem is vártam mást tőle.
Imádom. *-* Gyorsa kövit!! :3
VálaszTörlésfent is van :D
Törlés